„Notesz” Laci

Többféle munkakörben dolgozott különböző vállalatoknál, művelődési házban, sportcsarnokban. Volt ruhatáros, küldemény-továbbító, udvaros, takarító…

1984-ben költözött Békéscsabára, 2006-tól egyedül élt. 2007 óta volt az AUT-PONT Alapítvány közösségének tagja. Új színt hozott a közösség mindennapi életébe megjelenésével, sajátos, totyogós járásával. Amikor kisterpeszben megállt, és a pocakján keresztbe fonta a kezét, biztosak voltunk benne, hogy most valami adott naphoz köthető évfordulót, történelmi eseményt, egy Békés Megyei Hírlapban olvasott faviccet, vagy általa kreált szóviccet fog velünk megosztani. Az évfordulók, neves események különösen fontosak voltak számára. Nagyon szerette a közös munkahelyi névnapozást, nagy örömmel fogadta a házilag készült süteményeket.

A maga sajátos, autista módján szórakoztató és szerethető személyiség volt. Szívesen kutatott fel minden elérhető kulturális programot, és akár távoli városokba is elutazott azért, hogy részese lehessen ilyen eseményeknek. Lelkesen látogatta a helyi sporteseményeket, melyeken feladatokat is vállalt. Elképesztő adatmennyiséget memorizált, több tíz évre visszamenőleg is pontosan emlékezett sportesemények eredményeire, csapatösszeállítására. Folyamatos közéleti jelenlétének köszönhetően széles ismeretségi körrel rendelkezett. Kis noteszába folyamatosan jegyzetelt, és ez a szokása ikonikus alakká tette őt a városban. Mindenki tudta kiről van szó, ha Notesz Laci neve szóba került. A jegyzetelés azonban nem merült ki abban, amit láttunk, otthon is folyamatosan jegyzetelt, tanult, pl. a Nemzeti Sport újságból minden nap kiírta az őt érdeklő sportesemények eredményeit. Ha bármi miatt nem tudta megvásárolni a szokásos Békés Megyei Hírlapját és Nemzeti Sport újságját, az elképesztő feszültséget okozott neki. Ezeket a lapokat otthon gyűjtötte és komoly érvek mellett sikerült csak rábírni arra, hogy a házikója méretének korlátai miatt időnként muszáj a gyűjtemény régebbi számaitól megválni. Másik szenvedélye az olvasás és a könyvek gyűjtése volt. A történelmi, helytörténeti vagy művészettörténeti témájú könyveknek mindig nagyon örült. Büszke volt arra, hogy aprócska lakásában könyvtárnyi gyűjteménye van, és pontosan tudta melyik polcon milyen könyvet helyezett el. Takarítások alkalmával komolyan aggódott, hogy a könyveit, térképeit elmozdítják, vagy lepotyognak az általa generált stócból. Nagyon hálás tudott lenni, ha a segítői figyelembe vették a szempontjait, és úgy raktak rendet a házában és a ruhásszekrényében. Kedvenc elfoglaltsága volt a térképrajzolás is. Egyik látogatásunkkor megkérdeztük mit csinál éppen. Azt mondta Európa térképet rajzol, és éppen a G betűs városoknál tart. Persze a térképet is fejből rajzolta, és Európa nagyvárosait is fejből írta rá ABC sorrendben. Az évek alatt megrajzolt térképekből több polcnyi gyűjteménye volt, amikhez nagyon ragaszkodott. Aprócska lakásában alig maradt egy kis közlekedő sáv a sok gyűjteménytől.

Önmaga ellátásában már évek óta támogatásra szorult, de azért a maga módján igyekezett egyedül helytállni a mindennapok kihívásaiban.

75 évesen – szűk egy hónappal a születésnapja előtt – hunyt el. Utolsó heteiben még egy vágyát megfogalmazta: szeretett volna a július 10- i születésnapján egy schnitzelt enni, sült krumplival.

Reméljük, az égiek ezzel fogadtak, Laci!

Gujné Szabó Tünde, Szántó Tamás (AUT-PONT Alapítvány)